Sándor Károly a magyar válogatottban, annak legsikeresebb időszakában, 1949 és 1964 között 75 mérkőzésen 27 gólt szerzett úgy, hogy hosszabb ideig Budai László mögött csak a második számú jobbszélsőnek számított. Emiatt kimaradt az 1952-ben, Helsinkiben aranyérmes olimpiai csapatból, s egy évvel később nem játszott az Évszázad mérkőzésén sem, amelyen a magyarok 6-3-ra legyőzték az angolokat Londonban, illetve az 1954-es vb-döntőt is kihagyta. Ugyanakkor szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon.
Klubcsapata, az MTK színeiben 379 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ezalatt 182-szer volt eredményes. Pályafutása során három bajnoki címet és egy kupagyőzelmet ünnepelhetett, 1964-ben KEK-döntőt játszott, illetve szerepelt az Európa-válogatottban is. Az MTK utánpótlás akadémiája 2001 óta az ő nevét viseli. Magatartásának, pályafutásának köszönhetően elnyerte a MOB Fair Play életműdíját.
A legendás jobbszélső játéktudását jól jellemzi, hogy beceneve alapján a mai napig Csikar-szögről beszélnek a szurkolók és szakemberek, amikor az alapvonal közeléből, azaz éles szögből leadott lövésből gól születik.
Sándor Károlyt az MLSZ és az MTK saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.